Mezőgazdasági kerités

Ez a hármas számú 3. teszt bejegyzés

Fekete Vanda

A kerítésen ülve
Napfény szűrődik a kockakőre,
Ülök a kerítésen, mint egy éve.
Egy másik kerítés, egy másik épület,
Ugyanaz a napfény, egy másik élet.

Készültünk a megmérettetésre,
Épp egy ilyen beugróban épp egy éve.
Örökre együtt akartam lenni veletek,
Még sosem voltunk mind annyira egyek.

Szerettem volna, ha örökké tart,
De közben alig vártam az új elmebajt.
Szorított az idő, borzasztó volt,
És sosem voltam még annyira boldog.

Hunyorgok az erős reggeli fénytől:
Tényleg eltávolodtam volna az Égtől?
Megvehetek bármilyen kávét, ha akarok,
A kerítésen ülve mégis rátok gondolok.

Ez ugyanaz a város, ugyanaz az ég,
Ugyanaz a napfény: akkor miért ez a fék?
Hogy én belefáradtam volna a harcba?
Azt már nem! Nem törődök bele a kudarcba.

Két copfba fonom megint a hajamat,
Visszaszerzem elvesztett magamat.
Nyitom a szívem az újrakezdésre,
És minden nap kiülök majd a kerítésre.

About the author: Miskolczi

Leave a Reply

Your email address will not be published.Email address is required.