Hulladéktároló

Ez a kettes számú 2. teszt bejegyzés

Éberling József

Kerítés
Ott álltam, és néztem azt a világot,
Mit szemem az idő kerítésen túlról oly messzinek látott.
Időnként lelkem a túloldalra csapongott,
Majd visszatért, mint a levegőben köröket rajzoló galambok.

Sokszor vártalak, lestem jöttöd,
S ha néha el is jöttél, csak mosolyogva továbbmentél.
Hozzád szólnom nem hagyott makacs elmém,
Ha tekintetünk találkozott is, én elfordultam rögtön.

A végtelen felé fordulva néztem a horizontot,
Csak remélni tudtam, hogy meglátom egyszer, mit a jövő hordoz.
De az idő mindig csak az ölébe ültetett,
S álmokkal ringatva csalókán közelinek vetítette a még csalókább képeket.

Szemem tükrében néha ott állt alakod,
Majd könnyeim redőnyökként elfedték a vágy szülte rajzot.
Aztán lassan a tettek ástak a jövőnek alapot,
Így bontva le a kerítést, melyet tovább elmém már nem alkot.

About the author: Miskolczi

Leave a Reply

Your email address will not be published.Email address is required.